Innovációk: Intelligens szerződés, Token, és az ICO

Az Initial Coin Offering (közismert nevén az ICO) a közösségi finanszírozás speciális formája, a tőkebevonás új eszköze, amelynek során a kibocsátó jellemzően kriptodeviza ellenében kibocsátott érmékkel (coinokkal vagy tokenekkel) szerez tőkét projektjének. Az ICO során kibocsátott érmék / tokenek a vevő (felhasználó) befektetéseként, illetve a közösség tagjainak elfogadási készségétől függően esetleg fizető- vagy csere-eszközként is használhatók.

A token minősítése kiemelt jelentőséggel bír, hiszen ettől függ az, hogy a kereskedési felület működtetése, a kapcsolódó közvetítés bejelentés- vagy engedélyköteles, esetleg szabadon végezhető tevékenység. Az ICO token értékpapír minőségének a felügyeleti kockázat mellett a befektető (vagy vásárló) jogai és a kibocsátó (vagy eladó) kötelezettségei miatt is nagy jelentősége van. Az ICO egy teljesen új, nagyon hatékony , de szabályozás hiányában rendkívül kockázatos közösségi finanszírozási forma kialakulását eredményezte. Az ICO-k szabályozott keretek között való támogatása, azonban várhatóan a befektetői piac fellendülésén túl, a kis- és közép vállalkozói szektor gazdasági erősödését is eredményezheti, azáltal, hogy eddig volumene és/ vagy kockázata, unkonformitása miatt nem hitelképes vállalkozásokat indulótőkéhez juttatja. A kérdéskört érintően a jogbiztonság megteremtése szempontjából alapvető fontosságú a beruházók és a fogyasztók védelmének növelése/biztosítása, valamint a csalárd magatartásokból és az illegális tevékenységekből, köztük a pénzmosásból és adóelkerülésből eredő kockázatok csökkentése. Előzőek alapján indokolt vizsgálat tárgyává tenni az ICO-k nyomon követésének lehetőségeit.

Az intelligens szerződések azon fontos tényezők között szerepelnek, amelyek a blockchain technológiákon keresztül válnak lehetővé. Az intelligens szerződések célja, hogy automatikusan és biztonságosan hajtsák végre a szerződésekből eredő kötelezettségeket, azaz a teljesítést. Ezen szerződéseknek amellett, hogy vannak olyan jellemzői, amelyek a társadalmi igazságosság és a méltányosság céljait szolgálhatják, fontos, hogy szabályozott törvényi alapra épüljenek. A szerződések különböző kódok alapján önállóan „dolgoznak”, de a technológiájuk figyelmen kívül hagyja azt, hogy nem kódolható minden olyan körülmény, kockázat, ami általában az emberek közötti jogviszonyokban előfordulhat. Ezzel összefüggésben fontos a technológia, vagy a kód működéséből eredő kockázatok (pl. vis maior) kezelése, továbbá a technológiát jellemző anonimitás miatt kezelni kell tudni azt a körülményt is, hogy ezeknél a szerződéseknél nem ismert a szerződő felek kiléte, így a jogvita eldöntésére illetékes bíróság sem meghatározható, ezáltal nincs lehetőség az egyébként jogszerű igény érvényesítésére.

Azt gondolom, hogy az előzőekben vázolt kérdések inkább felerősítik a jog jövőbeli szerepét, mint haszontalanná tennék.

H.R.